Amikor a rózsa virágzik, szívem képes újra szeretni. Amikor elhervad,akkor bezárom lelkem kapuját,s már nincs szabad út. Amikor vigyázol e virágra,szeretsz engem,amikor letéped, megvetsz és megölsz mindent bennem. Kérlek hagyd e virágot,hadd éljek,engem ne bánts mert,SZERETLEK TÉGED!! Semmim sincs: Semmim sincs,láthatod, tenyeredbe férek. Neked van halálod, életed temérdek. Karmazsinvörös vér csorog ereidben, én bennem fekete, fekete lett minden. Édes mézként nyeled harmatát az égnek. Ajkaimra nem jut csak keserű méreg. Soha nem is nézett én reám az Isten. Semmim sincs,mégsem fáj, hisz már lelkem sincsen. Átok a szerelem: Átok a szerelem. Átok,mely súlyként ül a szíveden. Védekeznél ellene,de szíved érzi: Nem lehet!Ó,nem lehet! S kit szeretsz,az támad majd ellened… Csak szavát halld, és meghalsz majd… Csak szemét nézd, és felemészt… Csak érintsen, S rájössz nincsen nála nagyobb kincs számodra. Lassan köd ereszkedik álmodra, Felébredsz és zokogsz majd, Hogy miért vonzod most úgy a bajt, Hogy miért nem tudnak szeretni, Hogy miért nem tudsz feledni, S hogy miért hagyott el mindenki… Szerelmedet már csak égő szemed hirdeti. Átok a szerelem. Átok,mely végig üldöz az életen. Az élet néha fáj: Az élet néha fáj, mikor sírni volna kedvem, de elnyelem a könnyemet. Az élet néha fáj, mikor a ki nem mondott szavak üvöltenek bennem. Az élet néha fáj, mikor szerető szívem a csendben ÉRTED kiált. Az élet néha fáj, mikor tudatára ébredek nincs más társam csak a végtelen magány. Hiányzol: Szeretnék odabújni hozzád, Nézni,ahogy alszol, Érezni minden lélegzetvételed. Szeretnék beletúrni a hajadba, Megsimogatni az arcod, Ajkammal ajkadat érinteni. Szeretnélek csókkal ébreszteni, Újra hallani hangod, Ahogy a fülembe súgod:”szeretlek”. Szeretnélek újra szeretni, Hogy újra öleljen két karod, Egymásba belefeledkezni. Szeretnélek magamhoz kötni, Új életet hajtson magod, Mindig együtt maradni. Távolság. Fekszem a földön egy ég alatt, Fekszem az ágyon egy nyár alatt, Él a test,de meghalt a lélek, Pedig hidd el,szeretlek TÉGED! Álmodok szépet,álmodok jót, A valóság hív,de nem hallom jól, Azt mondod várj,én azt mondom félek, Pedig hidd el,szeretlek TÉGED! Túl az avatáson,nem hiszem szavad, Másvilág hagyj,most add meg magad, Ébren fekszem ennek sosincs vége, Pedig hidd el,szeretlek TÉGED!! A pszichopata tömeg gyilkos: Telihold volt,mikor megfogtam a kezed. És telihold volt,mikor elengedtelek. A pszichopata gyilkos éjszakái ezek: Szét darabolt szívek és elszakadt kezek. Telihold volt,mikor megcsókoltalak. De most már nem érezhetem forrócsókjaidat. A pszichopata gyilkos elrabolt előlem: Szét szakadt lábak mindenütt előttem. Ereidet látván eltátom számat. Sajnos nem bírom tartani pofámat: A pszichopata gyilkos elfogott engem. Szét darabolt kezek és eldobott fejekkel. A halál: Egy nap eljön érted a Halál, Magával visz, de te maradnál. Nem jött el az idő - mondod neki, Milyen volt életed? Jó vagy rossz, Milyen lapot osztott a sors? Mennyi bűnöd volt? Sok vagy kevés, Milyen voltál? Ki másokat megért? Vagy kevély voltál, és gonosz, De ez őt már nem érdekli. Ki másoknak csak fájdalmat okoz? Ha sokat vétettél mások ellen, Feloldozást nehezen nyerhetsz. De ha másokért sokat tettél, Boldog voltál, és nevethettél, Feljuthatsz a Mennyországba, Számíthatsz a Glóriára. Lelkeddel nem bír a Halál, Testedre bűzös rothadás vár, Lassan elporlad a föld mélyén, Míg lelked ül az égbolt szélén . Szakítás: Ha rád gondolok, a vágytól égek, A szerelem még mindég él bennem, Elmentél, és elhagytál, Összetörted a szívem, és elbúcsúztál, Féltem, és féltettelek, Éreztem elveszítelek, A sötét utcákat, most már egyedül járom, S közben a csillagokat számolgatom, Vége lett, és elköszöntünk egymástól, A szívedet másnak adtad, valahol messze távol, De bennem még él a szerelem, Amit irántad éreztem, Ez az érzés, más mint a többi, Egy könnyen nem lehet elfeledni, Elfeledni nem lehet, Csak félretenni az emlékeket, Mikor már az emlékek nem élnek, Akkor jön az új élet. Álmodom: Régóta csak téged akartalak Most félek, hogy megkaptalak Mert elveszíthetlek Most álmodom, s téged látlak A levegőt markolom nem talállak Nagyon fáj és könnyezem Mi ez a fájdalom nem tudom Lehet, hogy ezt is csak álmodom Ez halálos szerelem Féltelek mert vagy nekem S nem fogod meg a kezem Ezért könnyezem Szeretlek, s ezt vállalom S remélem nem csak álmodom Hogy te vagy nekem Fájdalom itt mélyen legbelül És most nagyon rossz egyedül Magányosan nélküled De ha csak álmodom és felébredek S ha tényleg elveszítelek Halálosan szenvedek Ha ébredek s egyedül vagyok Akkor belül egy kicsit meghalok Elveszítettelek Most újra csak álmodom S látom az arcodon A könnyeket Érzem, hogy egyedül vagyok S nem ölel már két karod Szenvedek A fájdalom az arcomon Remélem, hogy csak álmodom Nem fogod a kezem Nélküled ébredni nem akarok Ölelésből lehanyatló karok Csak álom ez A szerelemből csak ennyi maradt Hűvös a hajnal ami rám virrad Reggel van ébredek Mellettem fekszel az ágyamon S ezt már nem álmodom Nagyon szeretlek Egy történet: Volt egy fiú,kit tiszta szívből szerettem, De sajnos az övé soha nem lehettem. Mert a szíve egy másik lányért dobogott, S engem szó nélkül ott hagyott. Nem bírtam felfogni hogy nem szeret, Mondogattam magamban:Ez nem lehet! Mért mindig velem történik ez? Elhagyott,már nincs velem, Nincs velem,s nem fogja két kezem. Elfelejtett engem örökre, S a boldogságot,egy más lánynál kereste. Inkább meghalok,mint hogy ezt végig nézzem, Meghalok,s akkor a bánat már nem emészt engem. S ekkor egy penge villant meg kezemben, Amit az ereimbe temettem. A vér máris bugyogott, S a szívem egyre lassabban dobogott. Az igaz szerelem: Feltétel nélküli bizalom, hit a másik érzéseiben. Az őszinte szavak mindig és mindenhol. A várva várt pillanatok kihasználása: ha "csak" összebújással, ha "csak" egy szép szóval, vagy csókok rengetegével. A tekintetből áradó őszinte érzések. Az ölelés biztonsága. Reggel mellette ébredni, és tudni, hogy ezt mindig így szeretnénk. A szörnyű, nagyon lassan múló órák kibírása nélküle, és csak azért, hogy tudják újra láthatják egymást! Egy történet: Egy augusztus este mikor mindenki jól volt,s szórakozott A bulitól nem messze egy lánynak romokba hevert az élete! Úgy érezte itt a vég s nincs tovább, Mert megtudta hogy szerelme nem szereti már tovább, Tudta hogy úgy senkit se fog szeretni mint azt a fiút, De nem volt mit tenni itt lett a vég. A fiú utána jól szórakozott hisz szabad lett a vallomás után. De a lány meghalni kívánt ezen az éjszakán. Párperc múlva a fiú ijedten futott el, (Hisz szíve mélyén talán szerette a lányt) Mert érezte valami nincs rendben, Szinte kés ként hatolt bele a fájdalom, S úgy érezte elvesztette azt kiért odavolt Szétszórt volt és komor nem nézett sehova csak futott. Futott míg úgy érezte elég már s meglátta a közeli hídon a lányt A lány arca elborult volt,s látszott rajta megbolondult. A fiú kiáltott könyörgött ne tegye ezt hisz szereti még Csak összezavarodott, a lány nevetett s ennyit mondott: "Legalább most ne hazudj!!" A fiú szomorú lett s csak futott, futott h visszarántsa a lányt s karjába tegye míg helyre nem áll De a lány annyit mondott: ezt te tetted velem! A fiú megijedt s ö is zavart lett úgy érezte nincs már mért élnie Hát felállt a lány helyére s utána vetette magát, Hogy lássa a lány rosszul választotta a halált! A buliba lévők mit sem sejtettek de mikor a jó időből Hirtelen nagy zápor lett rájöttek itt valaminek vége lett Így is történt 2 fiatal adta életét a halált hozó szerelemér!! „Mikor őt megláttam, Szívem remegni kezdett. Szerelemnek temploma, Újra megnyílt előttem. Mennyei érzés öntött el, Mi megmagyarázhatatlan. Jártam a fellegekben, Az égben, boldogan. Mikor izzani láttam szemét Megszállt egy költői kérdés, Vajon szerelem ez? Vagy csak múló szeszély? Teltek-múltak a napok. S szerelmünk patakja tovább csobogott. Szabad és boldog voltam, Mint kismadár a fellegekben szálltam.” Eljött az éjjel: Eljött az éjjel, sötétbe borult minden…én is csak Fekszem, és gondolkodom az életemen. Folyton mondogatom Magamban: ”Értelmetlen élnem!”, de aztán rájövök, hogy van miért léteznem! Élnem kell, hogy megtanuljak tiszta szívből szeretni, Majd igazán szenvedni. Hiszen ebből áll az élet: valakit megszeretünk Tiszta szívből, igazán, majd pedig elfeledjük egy hűvös éjszakán. Legalábbis megpróbáljuk. Hiszen feladni talán a legnehezebb az Életben, mert nagyon lehet szeretni, s felejtéskor a legkönnyebb szenvedni. Szenvedni azért, mert nem szabad már szeretnünk, a srác, akit kedveltünk megbántott minket, s szívünket összetörte végleg. S miatta lehet, hogy nem tudunk már szeretni, csak szenvedni. Sokan odáig jutunk, hogy megölik magukat, mert azt hiszik, hogy minden jobb lesz. a szebb “életben” reménykednek… Ki tudja, Talán jobb meghalni, mint élni?! De egy srác sem ér annyit, hogy itt hagyjuk mindenkit, aki esetleg szeret minket. Hiszen rájuk mindig számíthatunk. Az ember nagyon sokat hibázik az életben: például, hogy szerelmes lesz. Igaz, ez még nem bűn, de óriási hiba. Legalábbis annyira soha nem szabad szeretni, hogy ha esetleg mégis csalódunk, akkor a halálon gondolkodjunk. Egyszer megpróbáltam… Lassan egy éve már. És semmit nem bánok jobban. Mint ezt. Nagyon nehéz volt utána a szüleim szemébe nézni… S meglátni a fiút, akit annyira megszerettem. A szerelem egy legyőzhetetlen, - néha halálos hiba. Van viszont, amikor gyönyörű. Amikor az élet is sikerül. Sikerül, mert megtanultunk tiszta szívből szeretni, s igazán szenvedni. A végzetünk is csak ennyi lesz: igazán szeretünk, majd tiszta szívből szenvedünk. Mégis reméljük, hogy egyszer ránk talál a nagy hiba, amit mindenki régóta vár… A szerelem. A végzetes boldogság. Ami néha életet ad, s néha… életet akar. S van, ami még a szerelemnél is nagyobb butaság, ha a barátunkba szeretünk bele. Hiszen itt nem csak a saját, hanem barátunk életét is tönkre tehetjük ezzel. Lehet, hogy minden szép és jó, hisz ismerjük már egymást, majdnem mindent tudunk a másikról. De ha elutasítanak, nem merünk többé a szemébe nézni. S ha mégis összejönne a dolog, szakítás után a barátság, ami eddig biztos volt, az is eltűnik aztán. S csak azért mert szerettünk… S most már csak szenvedünk tiszta szívből, igazán……………………. „Egy nap olyan depressziós voltam, hogy már nem szóltam senkinek, elindultam a sötétségbe. Egy hosszú úton haladtam ami sötét és hideg volt már nem éreztem semmimet csupán egy valamim fájt: a szívem! Lassan kezdtem úgy érezni mintha az is kihűlne Megláttam egy pislákodó fényt úgy tűnt mintha csak egy karnyujtásnyilag lett volna, s az után mentem hátha elvezet a boldogságomhoz s a múltamat elfelejtem! De azt a fényt sosem értem utol sosem értem el! Hát persze ,hogy nem értem utol! Hisz ami már kiszállt a testemből az visszaszállni már nem fog!” „Azt mondtad szeretsz s egy életen át velem akarsz lenni, azt mondtad hiányzom és,hogy ne veszítsük el egymást, azt mondtad ,hogy ő téged nem érdekel, S én mégis láttalak kettesben bennetek! Mond mér tetted ezt?Hogy szívem jobban vérezzen? S most szememből is vér csurog szívemet elöntötte a vér s lassacskán meg-megáll Egy szép reggelen a felhőket fogom látni mert annyira szenvedek miattad! Istenem add hogy ez egy szörnyű rémálom s minél hamarabb felébredjek belőle!! Fel is ébredtem csak nem a szobámban hanem egy vérben úszott szívben ami már darabokban volt!!! TE tettél engem tönkre neked köszönhetem,hogy már nem az élők közé tartozom!! S remélem,hogy te is megérzed egyszer ezt amit én is megéreztem!!! Ennyit rólad ÉDESEM!!!!!” Fáj: Fáj, amit mondok, fáj amit teszek, Fáj a szerelem... hogy nem lehetek veled. Fáj, hogy nem tudok dönteni, fáj várni. Fáj, mert nem tudok semmit, csak a karomat vágni. Fáj sírni, minden órában, minden nap, Fáj, de mégis jó, mert majd boldogságot kap. Fáj, hogy nem tudom megadni, azt amire vágyik... Fáj...fáj, mert nagyon hiányzik!:( Fáj a bizonytalanság, megöl a bánat, Fáj,...de tudom, jobban is fájhat... Fáj verset írni, hisz egyik se vidám, Fáj, hogy nem teljesül, amit az ember kíván. Fáj, hogy nem vagy megint velem, De hiába fáj...el kell fogadnom: Nem foghatod a kezem. Fáj hogy egyedül érzem magam... Fáj... nagyon fáj... 1 Fiú és 1 Lány! : Volt egy fiú és volt egy lány, Szerelmesek voltak de leginkább a lány. A fiúnak játék volt és oltogatás, Lánynak csalódás. Utána már csak 1 szomorú folytatás, 11-szer jártak a fiú 10-szer átvágta A lány tovább ezt nem bírta, Mert a fiú kihasználta átvágta, kigúnyolta, leköpte szívét összetörte. A lány egyszer azt mondta: Elegem van nem bírom tovább! Így hát kést ragadott és szíven szúrta magát. A fiú később megtudta, nem csinált mást csak jobban kigúnyolta. A fiú szívében még mindig ott élt, De csak azért mert nem használta ki elégé. A fiú azt mondta: Elég! Van más akit jobban szívathatna. De a fiú egyszer szerelmes lett. Engem teljesen elfelejtett, Fordult a kocka A lány csak kihasználta. Aztán eszébe jutottam És ezt mondta Kamatostul vissza kaptam Rá jöttem hülye voltam.!!! Kellek még?: Látlak-e még valaha, Gondolsz-e még rám? Visszanéznél-e a múltba, Ha jó barátként mondanám? Vigasztalsz-e még, ha sírok? Mellettem lennél-e újra? Elolvasod-e, amit írok, S ér-e még reggel, hozzád bújva? Néz-e rám két szemed? Látom-e a mosolyod? Fáj a szívem, némán szenved, Összetörtem, üres vagyok. S ölel-e még két karod? ... Csókol-e a szád? Ha akarod, maradok, Várok még Rád… Hallom-e a hangodat? Kimondod-e azt a s